Groteszk

Groteszk

Hogyan is lehetne könnyen, érthetően demonstrálni a férfi büszkeség és ego működését? Adjunk neki testet, nadrágot, kabátot, életfunkciókat és érzést, és már jöhet is a tesztelés.

Egyes számú nőalany: „Nem vagyok híve a távkapcsolatnak. Én továbbtanulok valamelyik nagyvárosban. Mindkettőnk érdekében azért, hogy egyikünk se szenvedjen, ennek véget kell vetnünk."

Ezzel a maszlaggal a másodperc töredéke alatt olcsó kínai tűsarok tör utat magának két lábujjcsont között, majd a kényelmet keresve először jobbra majd ballra csavarodik, fészkelődik be a húsba.

Kettes számú nőalany: „Nem leszek az öszvér a mondásból. Nem engem választottál, hanem őt. Nincs miről beszélnünk."

Hamvas tenyér ütközik a kocsonyaként remegő ábrázattal, majd finoman és nőiesen lesiklik a súrlódást gátló borostán.

Hármas számú nőalany: „Sajnálom, nem vagy az esetem."

Végül kegyelemdöfésként a hölgy toronyiránt 90 fokban -bizonyos körökben derékszögben - megemeli modell lábait és egy frontális akció keretei között a sípcsontnak alkalma nyílik szorosabb kapcsolatot létesítenie a herékkel.

Míg nem a férfi ego eldőlve, embrió pózba görnyedve nyöszörög a hideg macskakövön.

Krakhozia

Új kedvenc filmem van: Terminál.

Elgondolkodtató, de egyben humoros és romantikus. Kellőképp romantikus, pont még a férfi határértéken belül. Nem az az elbaszott amcsi hatásvadász nyálverés. Nem. A főszereplő szerelembe esik....és a nő átbassza. Átbassza rendesen a palánkon, hogy csak úgy koppan. Pont,mint a valóéletben. És ennek ellenére, mégis happy end-del végződik a film. De nem ám a nő miatt, megmondtam ő átvágta szerencsétlen hősünket. Ám Viktor Navorski ennek ellenére mégis eléri életcélját.

Háhh, fityiszt a szemetek alá!

Születésnapodra

Születésnapodra 

Búcsúra inti csontos csuklóját a hajnal. Búcsúzik a gyermek, búcsúzik a naivság, búcsúzik a szeszély. A megélt idő emlékeivel megtömött koffer már a tornácon pihen, az utazóbőröndökre rányalni szokás matricával az oldalán: „Szekszárd 2006-2010". Az alma mater előtt várakozó taxiból, mint, aki elaludt a dudán, tülköl ingerülten a pécsi sofőr.

                Habozik. Tenyerével még egyszer végig simítja a fehér falakat, mintha így vénájába áramlana minden, amit e közeg termett, se megadott. Muszáj menni. Így is túl soká maradt.

                S lám ily nehéz a búcsú a helytől, melyet egykor teljes szívéből gyűlölt. Hát nem ironikus?

                Ideje behányni a poggyászt az új élet csomagtartójába.  A jéghegy árnyékában kivirágzó rózsabokor őrfáklyájának fénye kontúrt vet az ajtófélfában várakozó alak sziluettjére. Nem szól, nem kér, némán késztet maradásra.

Hezitálás

Átgondolás

Bevillanás

-szünet-

Érettség

Megfontoltság

Fiatalság

Bolondság

                Poros régi gramofont úsztat, temet hullámsírba a kertek alatt csobogó kék Duna. Búcsú táncra nyújtja zsenge csuklóját az Ifjúság. Tartozom ennyivel a hátrahagyott lángak, az utolsó hírmondójának, annak mi egykor voltam.

                Jobb láb előre, ballal mellézár, bal hátra, jobbal zár. Sosem tanultam meg igazán keringőzni.

In memoriam Cica

Életünk a szalagon

                Valamikor a múlt 7en a srácokkal azon filóztunk a Premi hűsében, hogy ha életünkről film készülne, vajon kijátszani a szerepünket illetve a többiekét. Kíváncsi vagyok a véleményetekre, ezért közmegtárgyalásra bocsátom ezt a kérdéskört. Ki játszhatna engem, Tillát, Lukit, Kekét, a női mellékszereplőket, a garays arcokat, a régi hermosokat etc?

                Azért mi Premiben és én itthon is előálltam már pár idealizált (mégis csak színészekről beszélünk) ötlettel:

•·         Lukit valami amerikai humoristának kéne játszania, mentalistásra tök beillene Seth Rogen, csak az alkata és az ábrázata szorulna némi korrekcióra.

•·         Kekét mindenképpen egy afroamerikainak vagy latinnak

•·         Botit játszhatná a fiatal David Hasselhoff

•·         Gergőt Neil Patrick Harris

•·         Kokét és Csabit egy-egy ír színész (vagy bajor)

•·         Baryt a fiatal Will Smith, mielőtt szétgyúrta magát pl a Kaliforniába jöttem-es korszakából

•·         Engem játszhatna a nem borotvált parókás Josh Radnor

•·         Cicát Charlene Amoia

•·         Edát a kiszőkített Christina Hendricks

•·         Ágot Shannon Elizabeth

Kábé eddig jutottunk/tam. Mindenépületes  ötletet várok!

szelebrésön

                Az ezt követő hét mindvégig a felvételi megünnepléséről szólt: Pénteken Pakson hepajkodtam a Fenyvesben, szombaton Petiékkel Bóni-fokon, hétköznap Szekón, Pénteken újból Fenyőben, szombaton pedig Művészben. Mindeközben lázasan folyt az albérletkeresés, izzottak a drótok. Na majd meglátjuk mi sül ki belőle.

Bölcsész yeah

Ha eddig úgy izgultatok értem, ahogy kértem és még nem hallottátok a hírt, akkor csapjátok össze a tenyereteket, mert felvettek. 22.-én Papa borozójában egy nagyobb baráti társaság körében érkezett az sms: Besorolást nyertem PTE-BTK történelem. Volt öröm, móka és kacagás; dinomdánom hajnalig, Benőékkel pucérmaraton a bíróságnál.

Aznap éjjel új lehetőség csillagzata fénylett meg előttem, úgyhogy terveim szerint ősztől újra sínre teszem az Á-projektet, melyben új segítőt köszönthetek magam mellett.

Másnap pedig azzal a hírrel ébresztettek, hogy celeb lettem. A szerencsésebbeknek már an egy példányuk a Tolna Népújság júli 23.-ai számából, melyen címlapon szerepelünk. Itt egy kis ízelítő:

http://www.teol.hu/tolna/kozelet/felveteli-2010-veget-ert-a-bizonytalansag-318345

In memoriam Zug

Sajnos nevem napján egy sokkal tragikusabb eseményre is sor került. Ugyan régóta tudtam már, hogy a Zug bezárta kapuit, ám a lebontosáról csak aznap értesültem. Elmentünk, megnéztük, meggyászoltuk. Szívfacsaró látvány volt, fél perces néma csenddel tisztelegtünk a hely előtt.

Hiába volt egy koszos patkány fészek ifjú korom egy szelete, sőt ikonja volt. Az a hely képviselt valamit. Valamit, ami már rég kihalt belőlem, mégis e hely őrizte, s akárhányszor átléptem ajtaját éreztem, ez a valami újra bizsereg bennem.

Isten véled Zug!

A skacokkal mind-mind hoztunk egy darabot a Zugból, hátha egyszer annyit fog érni a Berlini fal egy flancos téglája.

Némdéj

                Ahogy elnéztem a legutolsó poszt nevem napja után egy kelt.  Mint tudjátok, nem vagyok oda a nagy felhajtásért, ezért idén e jelentéktelen nap legnagyobb részét Cicámmal töltöttem.  Ám az életben nincsenek véletlenek. Épp lecsúsztam a fél 8-as buszról, így kénytelen lettem volna másfél órát üldögélni a következő indulásáig. Már épp ki is kértem MVSZ-ben a szokásos hosszúlépést, amikor a Promi felől ismerős alak botorkált felém. Mit ad isten, az öreg Helfire épp rájött a vakerázhatnék.

                A szerencsés egymásra találás után székhelyünket áttettük a Promi, ahol még több exosztálytárs várt rám, sörrel és még több sörrel felszerelkezve. Ihajcsuhaj. Miután elfogyott a betevő sörünk tovább zarándokoltunk Papa Borozójába, ahol ismeretes, hogy beváltják a nyerő Sopornis füleket ill. kupakokat. Itt futottunk össze az öreg Strohmayerrel és hű fegyverhordozójával. Nem mondom, hogy nem csúszott le a betevő a torkunkon.

Ponthatár

Ma este tessék nagyon szorítani!

Transzilvania II.

Természetesen nem feledkeztem meg arról, hogy két évvel ezelőtt valaki az életemből ugyanannyi idősen, mint most én ugyanebben a hónapban, ugyanúgy Erdélybe utazott.

-Sóhaj-

Szállásunk egy Kide nevezetű falucskában volt, ahol megállt az idő. Jóformán lejöttünk a térképről, így bőven kínálkozott idő és lehetőség a gondolkodásra, filozofálgatásra.

Hiába itt állunk a nagybetűs élet küszöbén.

Transzilvánia

Emberek, Erdély! Lengyel elvtárssal megjártuk a hadak útját. Szívtunk egy kis nagyváradi szmogot, átverekedtük magunkat a Királyhágón, megszelídítettük Kolozsvárt, rendet tettünk Kidében, betértünk a Járavölgyébe egy pofa sörre, sós vízben áztattuk a tökünket Koloson, megitattuk a Zokogó Majmot, sziklát másztunk, sokkolóval farkasra vadásztunk, pottyantós WC-t használtunk és nem utolsó sorban rendszeresen öntöztük a májunkat. Seritalok, melyeket kint megkóstoltam:

•· Bergenbier

•· Borsodi =D

•· Bucegi

•· Ciuc

•· Neumarkt

•· Timişoreana

•· Tuborg citrus

•· Ursus

Erdély, ahol a kútból is sör folyik!

Sirató II. felvonás

Hölgyeim és uraim, ma évforduló van. Nem egy örömteljes pillanat évfordulója, nem, pont az ellentéte. Tegnap abban a tudatban voltam, hogy ma nagyon magam alatt leszek. A várakozásokat felül múlva, korántsem.

2 éve, 2 teljes éve már a Duna parti krónikának. Nem tűnik ilyen messzinek. Mintha 2 hónapja történt múlva. Elsuhant ez a két év, ám hagyatéka a mai napig kísért álmaimban.

Most még sem a szomorúság ideje jött el! Tárjunk ki szívunk az új, a jobb jövő befogadására.

Minden piszkos húzásod ellenére, sosem feledlek...

Szőlőtőke buláj

                    Eddig még egyáltalán nem volt nyár hangulatom. Talán az érettségi, talán a szar kedv miatt. Hm? Passz.  De minden bizonnyal hamar feldobja az ember kedvét, ha betérhet kedvenc krimójába, pláne ha egyből ezt a kérdést szegezi neki a pultos csaj: „Iszunk egy rövidet, Dani?" majd, ha a kérdést ez a kijelentés követi: „A vendégem vagy."

                Nos, fiúk & lányok így kezdődött a csütörtöki tanyabuli Szekón. A művészes pofavizit után, Petivel és Botival elmerültünk az orosz nemzeti ital tanulmányozásába a várkertben, majd pedig Csabival kiegészülve kutatásokat végeztünk a Pécsi Sörfőzde munkásságát illetően az Alibi Bárban. Miután kielégítettük tudományos szomjúságunkat, elérkezett az idő, hogy megmásszuk a hegyet. Ugyan mit gondoltatok Szekszárdon hol lesz tanyabuli?? Fent a hegyen a szőlő között a dzsindzsásban...

                Mondanám, hogy emlékezetes buli volt, de hát khmm...nem kenyerem a hazudozás. Tény, hogy szép momentuma volt az estének, amikor Zitával és Weisszel kidőltünk a fűre flashelni a csillagokat egy pokróc alól.

                Valamint nagy valószínűséggel arra is sokáig fogok emlékezni, ahogy Illés Petivel szinkronban énekeltük a Fürgerókalábak slágereket a szőlőtőkék között.

                Hogy hogy nem, másnap szintén Tolnán ébredtem.